A ráncok

A ráncok többé-kevésbé korán megjelennek: húszéves kor után a bőr veszíteni kezd rugalmasságából, és apró ráncok válnak láthatóvá a szemek és a száj sarkában.
Harminc éves kor fölött a szemhéjak általában petyhüdtté válnak, és a homlok vízszintesen barázdálódik. A bőr lazább szerkezetunek tunik.
A folyamat kb. hetven éves korig tart. Addigra az ember bőrét gyakorlatilag mindenütt ráncok barázdálják. A bőr tapintása durva lesz, rajta elszórtan pigmentfoltok jelentkeznek. A bőr külso öregedése az irharéteg elöregedését tükrözi.
Míg a hám a sejtelhalásból származó keratinfelhalmozódás, illetve a hámszövet csökkent szintű anyagcseréje miatt öregszik, addig az irha számára az öregedést a sejtek számának csökkenése és a sejtek rugalmassága jelenti.

Az öregedés

A bőr öregedése olyan, mint az összes többi szerv és szövet öregedése: a sejtújraképzodés lelassul, a bőr öngyógyító képessége lecsökken.
A jelenség huszonéves korban kezdődik, de a tünetek csak körülbelül harminc éves korban kerülnek felszínre. Számos tényező játszik szerepet abban, hogy a bőr öregedési folyamata mikor kezdődik: a gének, az öröklött bőrtípus, a szervezet egészsége, a kapott kezelések.

Szerkezet

Idővel az irharétegben a sejtközi állományhoz képest a rostállomány feldúsul. Ahogy a szervezet öregszik, az anyagcsere lelassul, és az irharéteg már nem tudja rendesen ellátni funkcióját.
Krohn kutatásai kimutatták, hogy a szaporodási periódusban a sejtek lassabban öregednek, mint máskor.
Ha a hámsejtek egymástól elválnak, öregedésük lelassul. A szaruréteg megtartja vastagságát, még akkor is, ha a keratinocyták és a szaruréteg által végzett gátló folyamatok kohéziója megváltozott.
A vékonyodás annak az eredménye, hogy a pikkelyes sejtréteg sejtjeinek száma kisebb lett. A hámsejt újraképződésének ideje megnyúlik, mivel szaporodóképessége lecsökken.
A melanociták és a Lanherans sejtek száma lecsökken, a szervezet kevésbé lesz ellenálló a betegségekkel szemben. Kiegyenlítodik a hám- és az irharéteg egymáshoz viszonyított vastagsága, vagyis a bőr könnyebben felreped. Idővel az irha sejtállománya is lepusztul, a venális retikulumok láthatóvá válnak, a vaszkuláris plexus és a hőháztartás elromlik, a hajszálerek törékennyé válnak. A fibroblasztok száma és aktivitása csökken.
A rugalmas rostok megvastagodnak, a fénynek kitett helyeken elpusztulnak, a kollagénrostok helyenként összecsomósodnak, képtelenek feloldódni. A sejtállomány közötti szövetek vesztenek rugalmasságukból, tehát a kollagénrostok is, az öregedő szerv "berozsdásodik".
A fibronektin- és proteoglikán-elválasztás lecsökken. Idővel az irha rostanyagai és a sejtközi állomány között az egyensúly az előbbi javára felbillen. A kollagénújraképzodés lelassul, a retikuláris- és a rostszerkezet aránya megnő, a bőr összeesik, petyhüdt lesz.
A kollagén glükózaminoglikán-tartalma súlyosan megcsappan, a hyluronsav szintje lecsökken, míg a kondroitin-szulfát B szintje megnő. Ez azért van, mert a DNS egy idő után a hyluronsav rovására tévesen több kondroitin-szulfát termelésére ad parancsot. A hyluronsav nem tud rendesen polimerizálódni, következésképpen nem tud annyi vizet megkötni, hogy a bőrt fiatalon tartsa.

- A bőr általános jellemzői
- A hámréteg
- Az irha
- A bőralja
- A bőrfelszíni lipidfilm
- A bőrben található lipidek és a felszíni lipidek szerkezete és képződése
- Keratogenezis
- Melanogenezis

A bőr általános jellemzői

A bőr nem pusztán kültakaró, hanem az egyik legfontosabb szerv. Túl a mechanikai védelem és az érzékelés funkcióin, amelyek már az anyaméhben kifejlődnek, a bőr fontos helyet foglal el az immunrendszerben, és az agy által vezérelt bonyolult mechanizmusokban is elengedhetetlen szerepet játszik.
Ezen kívül a bőr az ember érzelmi megnyilvánulásainak színpada, elváltozása akár más szervek betegségeit is jelezheti.
Ez az egyetlen olyan szerv, amely egy egész életen át viseli az ember érzelmi életének, személyes élményeinek nyomait. A bőr az ember és a külvilág között közvetítő szerepet tölt be, egyfajta névjegykártya, ami az emberről sok mindent elárul; például a korát is.
A bőr színének még az europid rasszon belül is számtalan változata van. Más és más színű férfi és nő, öreg és fiatal, sőt, egyetlen ember különböző borfelületei is lehetnek eltérő színűek. A bőrszín négy tényezőtől függ: a szaruréteg vastagságától, a kék- és zöld hullámhossztartományba eső fényt kiszűrő hemoglobin szintjétől (ez adja a bőr rózsaszínes árnyalatát). A hám karotintartalma ennek a rétegnek sárgás színt kölcsönöz. A barnás színért felelős melaninszemcsék a látható tartományon belül az összes hullámhosszon érkező fényt megszűrik, vagyis tompítják a napsugárzás erejét.

A hámréteg

A hámréteg többrétegű kültakaró, vastagsága 0,04-1,5 mm. Legbelülről kiindulva megkülönböztethetjük: a stratum basale-t (stratum germinativum), a stratum spinosum-ot, a stratum granulosum-ot és a stratum corneum-ot. A stratum basale a lamina basalison egy rétegben elhelyezkedő kis hengeres sejtekből áll. A sejtekben aránylag kevés a citoplazma, így a magok közel helyezkednek el egymáshoz. A réteg erősen basophil, részben a sűrűn álló magok, részben a citoplazma basophiliája miatt. A sejtek laterális és felső felszínén nagy számú desmosoma található, míg bazális felszínüket hemidesmosomák kapcsolják a lamina basalishoz.
A stratum spinosum sokszögű, szabálytalan sejtek rétegeiből áll. Ezek a bazális sejteknél nagyobb sejtek nyúlványosak, innen kapta a réteg a nevét. A réteg felsőbb sejtsoraiban a keratinocyták nagyobbak és a felszínnel párhuzamosan ellapultak. Sejtosztódás csak a stratum basaléban és a stratum spinosumban fordul elő, ezeket együttesen Malpighi-rétegnek nevezzük.
A stratum corneum teljesen elszarusodott, lapos sejtek számos rétegéből áll. A sejtek magot nem tartalmaznak, cytoplasmájukat keratin tölti ki. A plazmamembrán megvastagodottnak tűnik, aminek oka egy protein, az involucrin lerakódása a membrán belső felszínén. Desmosomák módosult formában megtalálhatók a sejtek között. A stratum granulosum felett és a stratum corneum mély rétegeiben az intercelluláris teret glikolipid lemezek töltik ki, biztosítva az epidermis vízhatlanságát. Az epidermis vastagságának különbségeit leginkább a stratum corneum határozza meg. Az igénybevételnek legjobban kitett bőrfelületek szarurétege a legvastagabb.
A stratum basale keratinocytái között vannak osztódó és nem osztódó sejtek. Az osztódó sejtek részben törzs-sejtek, melyek osztódása során újabb törzssejt és (további osztódásokkal) olyan sejtek keletkeznek, melyek a keratinocyta irányában differenciálódnak. A lamina basalist elhagyó, keratinocytává átalakuló sejtek terminális differenciálódásra és apoptosisra ítélt sejtek, melyek a hám folyamatos utánpótlását biztosítják. A nem osztódó sejtek érésük során a stratum spinosumba kerülnek, majd tovább tolódnak a felszín felé. E sejtek végül elszarusodnak, létrehozva a stratum corneumot. A felületi, elhalt és átalakult sejtek pikkelyszerűen leválnak. A felületes réteg kopása és a bazális rétegből való utánpótlás normális viszonyok mellett egyensúlyban van.
A keratinocyták védelmi funkciót látnak el, amennyiben megszurik a napsugárzást és óvják a szervezetet a kiszáradástól. Az epidermis sejtjeinek újjáképzodési ideje átlagosan 14 nap. Figyelembe véve, hogy a mitotikus osztódás éjszaka gyorsabb, mint nappal, és hogy a vágások, karcolások a mitózist gyorsítják, igazából a sérülés környezetében a hámsejtek mitózisának figyelemre méltó gyorsaságát már akár 36-72 óra múlva is megtapasztalhatjuk.
A stratum corneum a külvilágból származó sérülésekkel szemben védik a szervezetet. Nem engedi a víz behatolását sem a szervezetbe, mivel a filmszerű réteget képző bőrzsír vízben oldhatatlan.
A lipides fázis voltaképpen maga a faggyú, amely főként szkvalént és telítetlen zsírsavakat tartalmaz, továbbá epidermikus lipideket, többek között az izzadságban jelen lévő koleszterint, annak észtereit és lipidjeit.
A vízben oldódó fázis sókban gazdag, és a perspiratio insensibilisbol jön. A lipidfilm, amelynek pH-ja 4,2-tol 6,5-ig terjed (enyhén savas kémhatású) a bőrön belül tartja a vízben oldódó fázist. Emlékeztetésül: az epidermis nedvességtartalma egyre csökken, utánpótlását a szervezeten belülről szerzi (90 százalékát a stratum basaleból és 8%-át a stratum corneumból). Az epidermis és a dermis között bazális membrán található, amely a pilonialis folliculust is körülveszi, és fontos funkciót tölt be az anyagcserében: glicerid-lipid-fehérje komplexeket tartalmaz, amelyek változó mértékben polimerizálódnak, lehetővé téve a szelektív permeabilitást.

Az irha

A bőr három rétege közül ez a legaktívabb. A dermis a bőr kb. 3 mm vastag kötőszöveti rétege. Benne egy felületesebb, a hámmal szoros kapcsolatban álló réteget, a stratum papillaret és egy mélyebb, rostosabb szerkezetű stratum reticularet különböztetünk meg.
A stratum papillare sűrű szövésű, de finom rostokból álló kötőszövetes réteg a hám alatt. A réteg sajátossága, hogy kesztyűujjszerű nyúlványokat bocsát a hám megfelelő behúzódásaira. Ezek a dermális papillák, melyek a vékony bőrben szabálytalan elrendezésűek. Az epidermis bazális sejtjei a lamina basalishoz hemidesmosomákkal kapcsolódnak. A lamina basalis alatt a rácsrostok finom hálózatából álló lamina reticularis található. E két réteg együttesen alkotja a membrana basalist.
A stratum reticulare tömött kötőszövetes réteg, szélesebb, mint a fölötte elhelyezkedő papilláris réteg. A két réteg között nincs éles határ. A kollagénrostok durva kötegeket alkotnak, és az elasztikus rostok is vastagabbak, mint a stratum papillareban. A rostok hosszanti lefutásúak, rombusz alakú mezőket közrefogva keresztezik egymást.
A dermisben olyan sejtek találhatók, melyek fehérjét és rostos anyagokat állítanak elő: kollagént, elasztint, reticulinát, fibronektint, proteoglikánt. Ez utóbbi rostanyag az intercellularis anyag egyik komponense, egy viszkózus gél, szénhidrátban és proteinekben gazdag, ami képes arra, hogy vizet, vitaminokat és hormonokat kössön meg.
A dermisben találunk továbbá adnexa cutaneat is, melynek sejtjei többek között a fibroblasztok. Az általuk termelt kollagénrostok kezdetben nem polimerizáltak; a trophokollagén hármas spiráljait például hidrogén-híd kötések tartják össze.
Az extracellularis matrixban a kollagénrostok szerveződése a szervezetnek megfelelő; emlősök szervezetében fonadékhoz hasonló, melyet vizes gél tart egyben. A vizes gél minden irányban ellentart a mechanikai nyomásnak, ugyanakkor biztosítja, hogy a bor feszes és friss maradjon.
A reticularis rostok fizikai és kémiai tulajdonságai a kollagénével megegyeznek, sőt, az aminosavszekvenciájuk is ugyanolyan. Ezt az anyagot ezért prekollagénnek is hívják.
A laminin nevu glikoproteid a fibronektinnel együtt a laminamatrixhoz rögzíti az epidermis bazális sejtjeit. A fibronektin szintén glikoproteid, és kitunő ragasztóanyag.
Jelenléte a sebek környékén 24-48 órán belül kimutatható. Miután elérte legnagyobb koncentrációját és előhívta a kollagénszintézist, folyamatosan felszívódik.
Megfigyelték, hogy a fibronektin mindig megtalálható a fibroblasztok mátrixában, és bőrsérülés esetén a reticularis rostokkal és a hyaluronsavval együtt a bőrben gyorsan felszaporodik. Elsődleges szerepe a szövetek összeforrasztása.
Az elasztin szabálytalan spirálokba rendeződő protein, a szövetek rugalmasságáért felelős. Az elasztikus molekulákkal az elasztikus rostanyagok hálózatot képeznek. Mindkettőt a sejtközi állomány foglalja magában.
A legfontosabb anyagok poliszacharid-makromolekulák: glükózaminoglikánok, mucoproteinek és proteoglikánok, melyek vizet és sókat kötnek meg. A hyaluronsavat kivéve az összes glükózaminoglikán a kollagénnel és a rostproteinekkel komplexet képez. Ezek a komponensek a bőr számára létfontosságúak, és a connectivum öregedésével mennyiségük a kollagénrostokhoz képest lecsökken.
Éppen ezért a hyaluronsav mennyisége is drámaian csökken (78%-ról 30%-ra). Az irha víztartalma kisebb lesz, a szövet veszít teltségéből.
A glükózaminoglikánokat annak alapján soroljuk be, hogy tartalmaznak-e szulfátcsoportokat. Eszerint létezik aszulfátos GAG (hyaluronsav, kondroitin) és szulfátos GAG (kondroitin-4-szulfát, kondroitin-6-szulfát, dermatán-szulfát, keraton-szulfát, heparin-szulfát).
A bőr kondroitin-4-szulfát-, kondroitin-6-szulfát- és hyaluronsav-tartalma idovel visszaszorul, a dermatánszulfát-tartalom pedig megnövekszik.

A bőralja

A dermis alatt elhelyezkedő laza kötőszövetes réteg. A testtájéktól függően különböző mennyiségű zsírszövetet tartalmaz, majdnem egységes réteget alkotva. A zsírszövet vastagsága függ a táplálástól. A bőr általában elmozdítható a mélyen fekvő szöveteken, de bizonyos területeken a zsírpárnák között erős kötoszöveti sövények rögzítik a dermist alapjához (bonyéhez, csonthoz). Ezzel megakadályozzák a bőr elcsúszását, ami igen fontos.
A bőr alatti kötőszövet felelős az erős mechanikai behatások tompításáért, az energia- és hőháztartásért.

A bőrfelszíni lipidfilm

A faggyú pontos vegyi összetétele jelenleg még ismeretlen. Az izzadsággal együtt zsíros-savas filmet képez a bőr felszínén. Ez a filmréteg véd a víztől és a baktériumoktól.
A lipidet nem a bőr sejtjei választják ki. A legendogénebb forrás (95%) a faggyúmirigy, melynek muködése a hormonoktól és a külső hőmérséklettől függ. A másik endogén forrás az epidermis sejtjeinek elszarusodásából adódik; az elszarusodott sejtek kis mértékben lipideket is tartalmaznak.
Exogén forrásoknak számítanak a különféle gombák és baktériumok lipideket tartalmazó anyagcseretermékei. Lipideket bizonyos kozmetikumok is tartalmaznak, ez tehát szintén egy exogén forrás.
A mirigyekből kiáramló faggyú a follicularis lumenre ömlik, ahonnan a stratum corneum kapillárisai továbbítják a bőrfelszínre. Ennek gyorsasága függ a faggyú viszkozitásától és a hőmérséklettől.
Amennyiben a follicularis lumen és a follicularis csatornák teli vannak, a lipidek kiáramlanak, s ettől a bőr zsírosnak tunik, különösen, ha izzadt is.
Amennyiben a lipidek a bőrfelszínről letörlődnek, a folliculákból azonnal utánpótlás érkezik.
A lipidek mennyisége a különböző életszakaszokban magasabb illetve alacsonyabb. Serdülő korban és 40 éves kor körül magas, öregkorban alacsony. A kor mellett a nemtől és a mirigy muködésétől is függ a lipidek elválasztása.

A bőrben található lipidek és a felszíni lipidek szerkezete és képződése

Zsírsavak: A bőrben szabad és észteres állapotban fordulnak elő glicerinnel, koleszterinnel és más anyagokkal. A szabad zsírsavak triglicerid-hidrolízis útján jönnek létre, melyet a lipáz nevű enzim katalizál. A folyamat valószínűleg a faggyúmirigyben zajlik.
Trigliceridek: A faggyúmirigyben képződik. Aránya a faggyúban különféle. A triglicerid-hidrolízis és a zsírsavak bőrfelszíni jelenléte a bőrfelszín baktériumainak számától és biokémiai aktivitásától is függ. Mindazonáltal a baktériumok számát szabályozza a bőrfelszíni lipidekben található szabad zsírsavak antibakteriális hatása.
A bőr pH-ja befolyásolja az enzimatikus aktivitást, amelyet a szabad zsírsavak jelenléte és a baktériumölő hatás szabályoz. A faggyúmirigyek túlműködése, a folliculáris csatornák eltömődése a pubertáskorra jellemző.
Szkvaléna: az ecetsavból kiinduló koleszterinszintézis intermedier terméke.
Cerén: Hosszú láncú zsírsav és alifás alkohol észtere. Az elszappanosítható anyagok közé tartozik, tehát rendelkezik szabad karboxilcsoportokkal.
Koleszterin: Idővel a bőr koleszterintartalma csökken. Szabad állapotban az epidermis alsó rétegeiben, a sejtmembránokban található. A keratinizációs folyamatban a koleszterin észtereződik és az elszarusodó sejtekhez kapcsolódik.
Foszfolipid: Fontos szerepet játszik a sejtmembrán fenntartásában. Nagyobb mennyiségben található meg az epidermisben, mint a dermisben, még akkor is, ha a keratinizáció folyamatában részt vevő rétegekben a foszfolipidek aránya 2,6%-ról 0,14%-ra esik vissza. Az elszarusodási folyamatban a foszfolipid-szintézis szabad zsírsavakat szabadít fel, ennek hatására válik lehetové a koleszterin észtereződése.
Alapveto zsírsavak: Az epidermis normális működéséhez szükségesek. Különösen a lanolinsav és az arachiodinsav hiánya a bőr törékenységéhez vezet.

Elszarusodás

Az elszarusodás során a stratum granulosum sejtjei átalakulnak elszarusodott sejtekké, és belépnek a stratum corneumba. A folyamat során ún. lágy keratin jön létre. A stratum spinosum felső részében megkezdodik a keratohyalin szemcsék szintézise. Ezek basophil, membránnal nem határolt granulumok, melyek foszforilált, ciszteinben és hisztidinben gazdag proteint, profilaggrint tartalmaznak. A stratum granulosum sejtjeiben nagy mennyiségű keratohyalin akkumulálódik. A keratinizáció során foszfatáz hatására a profilaggrin filaggrinná alakul, amely a keratin filaggrumok számára mátrixot képez és tonofibrillumokká való aggregációjukat segíti elő. A keratinszintézisben részt vevő aminosavak: tirozin, cisztin, hisztidin, argynin, glutamin és aszpartin.

A melaninszemcsék kialakulása

A szintézis első lépését a tirozináz katalizálja, tirozinból DOPA-t hidroxilálva. A DOPA további enzimatikus lépések során melaninná alakul. A szintézis membránnal körülvett vesiculákban folyik. A kész melanosomák a sejt nyúlványaiba vándorolnak, ahonnan citokrinelválasztással a szomszédos keratinocytákba kerülnek.

Forrás: Szövettan, szerk. Röhrlich Pál, Bp 1999.